Norman Gulley a The Truth About 666 and the Story of the Great Apostasy (2011, 2013) című könyvedet méltatva magnum opusodnak nevezte azt. Nyilván arra utalt ezzel, hogy ez életműved csúcspontja. Ezzel együtt az az érzésem, hogy korábbi műveidet, írásaidat is egy viszonylag későn induló pályának részének tekinthetjük. Megtudhatjuk, mi a te történeted? Külső vagy belső tényezők ösztönöztek és indítottak el inkább mint írót?

Norman Gulley nem az egyetlen nagynevű író, aki a The Truth About 666-ot az én magnum opusomnak nevezte. De igazad van, ebben más is benne van. 1986-ban feleségem, Ria, műtéten esett át, amelyben a tüdejének mintegy egyharmadát eltávolították. Mindketten aggódtunk amiatt, hogy esetleg meghal. Istennek ekkor azt az ígéretet tettem, hogy ha Ria életben marad, írok Neki – Istennek – egy próféciamagyarázatot. Teljesítettem a fogadalmat, és mára már öt könyvem jelent meg nyomtatásban, nem is szólva a számos digitális kiadványról. Korábban is írtam, a legkülönbözőbb témákban, főképp verseket angol, dél-afrikai holland és eszperantó nyelven. Ami az utóbbit illeti, a legtöbbet író szerzők között vagyok. Verseim – nem műfordításaim – tavaly megjelent gyűjteményes kötete egy közel 700 oldalas kiadvány.

Miért foglalkozunk a próféciákkal? Mit adnak személyesen neked, aki hiszel Jézus Krisztus ingyen kegyelmében? Mit tehetnek még ehhez a próféciák?

Isten kegyelme ingyenes, de Fiát nekünk adva megvált minket. Ez a szó annyit tesz, hogy „visszavásárol” minket. Jézus Krisztust Üdvözítőnkként és Urunkként is el kell fogadnunk. Urunkként engedelmességet vár el tőlünk minden dologban. A bibliai prófécia Tőle származik. A jelenések könyve „Jézus Krisztus kijelentése”, amely gondolat az utolsó fejezetben megerősítésre kerül: „Én, Jézus küldtem az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben” (Jel 22,16). Ha egy megváltott személy próféciák megírására kap utasítást Tőle, az parancs, aminek semmi köze az érdemekhez vagy bármely „járulékos erényhez”, amit a kérdés sugallt.

Egyik lényegi állításod, hogy te minden körülmények között tartod magad a historizmus értelmezési módjához. Milyen gátló akadályok tornyosulnak e megközelítési mód elé?

A preterista, futurista és az idealista módszerek képeznek alternatívát a historista (történeti) megközelítéssel szemben. Az általam is vallott historista megközelítési módot a történeti folytonosság iskolájának is nevezik. Ez a bibliai jövendöléseket az eseményekkel összevetve értelmezi, amint az események a századok során kibontakoznak. Ezek tökéletesen illeszkednek egymásba. Mindez sem a preterista, sem a futurista, sem az idealista módszer szerinti magyarázatra nem áll. Nevezett iskolák téves alapvetése a történelemmel való összevetésben azonnal nyilvánvalók lesznek. Tévedések, amiket el kell utasítanunk. A vizsgálat azt hozza ki, hogy a historista módszer az egyetlen hitelt érdemlő módszer.

Könyvedet olvasva különösen nagy hatást tett rám az az optika, ahogy a protestáns világ maradékához szólva mintegy, Walter Veith megfogalmazásával élve, a reformáció lángjának ismételt fellobbantására szólítod. Különleges apropót szolgáltat ehhez a küszöbön álló esztendő.

Mélyen egyetértek Dr. Veith-szel abban, hogy a reformáció lángjának újra fel kell lobbannia. 2017-ben lesz 500 esztendeje annak, hogy Martin Luther elindította a tizenhatodik századi reformációt. Már azonban a protestánsok többsége inkább az ökumenizmusra hajlik. Megigézte őket a gondolat, hogy visszatérnek a pápaság kebelébe. Példának okáért ez év október 31-én, a reformáció emléknapján, a pápa nagy tömeg előtt prédikált az egységről egy lutheránus püspöki székesegyházban a svédországi Lundban. Ugyanezen a napon a katolikusok és a lutheránusok közös barátsági nyilatkozatot tettek. Így csalogatják vissza a protestánsokat a pápaság karjaiba.

Olvasóinkat érdekelheti, hogy meglátásod szerint az Egyesült Államokból, vagyis a hazádból érkező hírek bírnak-e lényegi jelentőséggel az utolsó idők eseményeiben. Hiszen Jel 13,11−17 szerint az USA kulcsszerephez jut ekkor. Vajon az elnökválasztás eredményének létezik valamilyen olvasata a Jelenésekben?

Óvatos vagyok. Igaz ugyan, hogy az amerikai evangéliumi keresztények alaposan beszálltak az elnökválasztási kampányba, és támogatták a végül megválasztott elnököt, hiszen utóbbi azzal ajánlkozott nekik, hogy támogatni fogja őket a vallási jellegű törvényalkotásban. Csakhogy megválasztása után szép lassan sok ígéretétől visszalép. Várnunk kell, és pontos képet kell majd kapnunk arról, mit is cselekszik ténylegesen.

Meglepő módon egy pillanatra sem rejted véka alá, hogy műveid egy hetednapi adventista kutató művei, mindeközben habozás nélkül szigorúan bírálod jó néhány hetednapi adventista vezető teológus álláspontját? A szellemi tisztesség vagy valamely ennél magasabb rendű kötelességérzés vezérel ebben?

Mindkettő. Nekünk, hetednapi adventistáknak, hűségesen kell hirdetnünk a Jelenések könyve 14. fejezetének hármas angyali üzenetét, amely az után a 13. fejezet után következik, amelyben az antikrisztusi fenevad azonosításra kerül. Ha hetednapi adventista teológusok letérnek erről az útról, és írásaikba olyan gondolatokat emelnek be, amelyek nem historisták, rászolgálnak a bírálatra.

Mi a te legbelsődből fakadó cáfolatod arra a meglehetősen gyakran elhangzó ellenvetésre, miszerint a próféciákkal való foglalkozás csupán ürügy „az egy és szükséges dolog”, a szeretet és az irgalmasság félretevésére?

A prófécia egyebek mellett azt bizonyítja, hogy a Biblia igaz, következésképpen a mi Urunk Jézus Krisztusunk által nyert üdvösség nem csupán valami csodálatos mítosz. A Biblia nem tesz különbséget szeretet és irgalmasság között: mindkettő esetében ugyanarról a dologról beszélünk. Kereszténynek lenni azt is magával vonja, hogy engedelmesek vagyunk Urunknak. Ahogy arra már rámutattunk, Ő a bibliai próféciák szerzője, és azt várja tőlünk, hogy tárjuk azokat hűségesen a világ elé, kivált, hogy felkészíthessük a világot az Ő második eljövetelére. Ugye nem akarjuk, hogy bárki vére a kezünkön száradjon?