Címke: kegyelem

Egyszer a Szent Írások végére érünk, boldogan nyugtázzuk a kegyelem történetének kiteljesedését a Jelenések könyvében (bizony!), hogy majd, nem annyira folytatásképpen, mint inkább az addigiakba ágyazottan megkeressük a magunk helyét a kegyelem történetében...

Soós Attila látszólag betegségnaplót írt. És ez mégsem a viszontagságokkal megélt sodródás története. Merthogy megragadta a Kezet, amely nem egyszerűen segítség volt a bajban, de segített érteni, megérteni – és az Isten kezébe esni.

Nincs okunk, nincs jogunk tehát megkérdőjelezni a bibliai hit helyreállítására irányuló szándékok létjogát. A posztmodern, amely előtt nincs jó és rossz, csak „más” van, ugyan szívesen szegülne ellen minden teológiai kizárólagosságnak, mi azonban helyeseljük a lelkiismeretet rabigába hajtó tanokkal szembeni hajthatatlanságot. Ez legalább oly mértékben érthető, sőt, egyenesen kívánatos, mint a politikában a fasizmushoz és a kommunizmushoz hasonló ideológiákkal szembeni ellentmondást nem tűrő állásfoglalás.

És mégis, a kegyelem ez egyedülállóan felemelő történetébe rendkívül hamar a kegyetlenségek története „zavar be”.

Nem öncélú játszadozás ez a szavakkal. A vallási türelmetlenség történetét a kegyelem elvétésének jelenségeként értelmezzük.